HTML

Életem függvénye, a háromdimenziós valóságban.

Énblog, középpontban a sporttal. A triatlonban kitűzött célok eléréséhez végzett munkáról, elmélkedésről, gondolataimról. Rólam.

Friss topikok

  • mata68: Mocskosul megtekerted tegnap azt a bringát :) Nem tudom, hogy voltál-e ma az eredményhirdetésen. A... (2012.07.29. 23:26) Pályára álltam
  • Tepó: Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-)))) (2012.03.29. 09:25) Itt a tavasz áll a bál
  • Note: @PecsiPeter: KÖszönöm! Alakulnak a dolgok. Kell az a pénz! :-)))) (2012.03.23. 11:23) Második felvonás
  • Note: @ironsun: Még én is gyerekcipőben járok :-) De így öt év "tapasztalatával", azt kell mondanom, hog... (2012.02.27. 21:52) Apa vagyok
  • Note: @mata68, @tepo: Én is jónak gondolom, talán egy picit meg is lepődtem. De igazából az április 15-i... (2012.02.23. 14:03) Edzőtábor

Címkék

. . . futottam, úsztam, megteszteltettem . . .

2012.02.07. 17:27 Note

A tegnapi rövid bejegyzés után szerettem volna írni egy újabbat, egy edzésemről. De megfogadtam, hogy nem fogok külön edzésenként kommentálni, így a bejegyzés a mostani pillanatig váratott magára.

Fontos megjegyeznem, hogy az edzésmunkám többségét 130-as pulzus környékén kell végeznem. Ezen a pulzuson, egy csiga tempóját vagyok képes produkálni, mindezt persze büszkén vállalva, vállrándítással kezelve a mellettem elsuhanó három éves gyermekek nyelvnyújtogatását.

Értelemszerűen alig vártam, hogy tovább lépve, magasabb tartományban is tesztelhessem magam. A tegnapi futásom erre alkalmasnak tűnt. Tíz kilométer futás volt a feladat. Az első öt kilométer a szokásos 130-as pulzussal, míg a második ötre a mester engedett szárnyalni.

"De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak."

A penzum 150-155-ös tartományt írt elő. 131-es átlagpulzussal a szokásos 6:40-es átlagot futottam, majd elégedettségemre növelve az iramot az utolsó 5 kilométert 152-es átlagpulzussal 5:16-os ezrekkel futottam. Mindezt este fél kilenckor, az egész napos tápanyag és folyadék beviteltől dagadva. Az eredmény bizakodással tölt el, a mozgásom végig könnyed és rendezett maradt. Az utolsó 650 métert 5 perces ezer tempójában tettem meg, a pulzusom itt sem ment 158 fölé.

Az áprilisi maratonon szeretném legyőzni a feleségem, aki rapid mód fejlődik.És élete értelmét találta meg abban, hogy engem legyőz. Ehhez nekem is lesz egy két szavam. Akár sportszerűen is. De ha úgy nem sikerül, akkor bebújok a "cél szentesíti az eszközt" mondás mögé, és valahol fél táv környékén szolidan elgáncsolom, természetesen megköszönve a közös hétvégi hosszú futásokat. Hisz az egy dolog ha az ember fia rosszindulatú, de mégsem vagyok egy hálátlan paraszt.

Úszás. Ma reggel 20*66m technika volt a program, Ábel szerint csütörtökön 1500 métert folyamatos gyorsban kell úsznom, mert készen állok rá. Szeretnék abból kapni amit ő szed, hisz alapvetően optimista vagyok, de ez most meredeknek tűnik. De! Legyen neki igaza! Imádom Ábelt. Úgy úszok mint egy traktor, de mindig van hozzám egy két kedves szava. Ráadásul őszintének is tűnik. A tehetséges edző mutatója a tehetségtelen tanítvány. Ezen a ponton nem érhet vád. Megteszek mindent azért, hogy szerencsétlennek tűnjek.

Úszás után Laci bácsival, és Laurával (triatlonos lány) elmélkedtünk az élet dolgairól. Megvitattuk az emancipációt, a választójogot, a választhatóságot. Kitértünk a Merle által írt könyvekre, valamint megállapítottuk, hogy a Diszkrét Matematika az szopás a TTK-n.

Annyira élveztem az emelkedett hangulatot, hogy mindenkit meghívtam az étterembe. Ellenállhatatlan természetem miatt, vagy csak egyszerűen nekem senki sem mond nemet - megköszönték az invitálást, biztosítottak a szeretetükről, és egy másik időpontban bízva, a búcsú magányos sétányára taszítottak. Így egyedül indultam felügyelő körútra.

A disznótorok óta nem szennyeztem az isteni alkohollal szánalmas testemet. Megfogadtam, hogy ezen az egyébként elítélendő, már már szánalmas állapoton ma sem változtatok.

Ember tervez, isten végez.

Az étterembe belépvén konstatáltam, hogy a homárok bioritmusa nem szenvedte meg az elmúlt héten megvalósult távollétemet. Megnyugodván, megrendeltem a diétás - hat fogásból álló ebédemet víz kísérettel.

Elmélkedtem a lelki erőmön, a képességen, ahogyan könyört nem ismerve képes vagyok a zsírt égetni a testemen, amikor is belépett a 2011-es Szegedi Borfesztiválon megismert borbeszállítónk, az ez évi boraival.

Szerepem nem volt kétséges. Kóstolnom kellett. Determinisztikusan. Hálátlan feladatomnak eleget téve, az isteni nedűből beengedtem egy kortynyit az egyébként engedetlen arcomba.

Tetszett. Nem rossz a 2011-es Aradi Chardonnay. Még egy tétel hálátlan kategorizálása tornyosult elém. Abban a pillanatban, ahogy a szám a pohárhoz ért, el voltam veszve. Tudtam, hogy nincs vissza út. A józan ész fölött győzött a rajongás és a szerelem - az igaz szerelem. Van ez így. Velem meg pláne.

Ezután már nem próbáltam meg visszafogni magam. Tudtam, hogy semmi értelme sem lenne. Teret engedtem szenvedélyemnek. Elmerültem a borban, annak titkait, szépségét kutatva.

Elkezdtem játszani a felismerem-e játékot. Ilyenkor a sógorom - aki szintén nem csak elméleti tudással van felvértezve - három pohárban, különböző borokat hoz, és a feladatom, hogy találjam ki őket. Szagolgatom, nézegetem, vizsgálgatom, és közben hihetetlen jól érzem magam. Úszni sem rossz, de ez valami egészen más.

A boldogság hatalmas sikerrel társul amikor eltalálom mind a pincét, mind a fajtát. Persze van, hogy egyik sem sikerül, de ilyenkor sem adom fel. Küzdelemmel és kitartással újabb kihívásokat keresek, elmegyek, egészen a végsőkig. Ahogyan a kedvenc nótám - a Vén cigány mondja:

"alig bír járni a lábain állni"

Ezen a ponton a tesztet befejezem, és az élményekkel, sikerekkel, kedves kudarcokkal megpakolva a zsákom - hazaindulok. Természetesen nem vezetek! Ez a fajta sport a vezetéssel nem össze egyeztethető.

Mindenkinek ajánlom ezt a fajta megmérettetést. Mégiscsak a mezőgazdaság része. Mezőgazdaságból eredő terméket pedig elemezni nem szégyen.

Pozitív energiát kaphatunk emberektől, kaphatunk a természettől, az edzőnktől, a sikereinktől. Van, hogy a táj, vagy a részidőnk tesz boldoggá. De ne feledkezzünk meg az állandósult barátunkról: a borról.

Lábjegyzet: Este kilenc óra, a bejegyzésemen az utolsókat javítgatva, boldogan emlékezem vissza a mai fantasztikus napra, lélekben készülök az előttem álló egy órás görgőre. A felismerem játékból egész jól felépülve vágok neki a felkészülésem egyik gerincét alkotó - pincében történő kerékpározásnak. Megkockáztatom, hogy unalmasabb, monotonabb dolgot soha korábban nem vittem véghez. A mókuskerékben szaladgáló hörcsög, és a görgőző ön-önmagam között egyetlen különbség van, a hörcsög arcán az a bizonyos mosoly legalább őszinte.

A nap vége enyhe kesernyés mellékízt kapott az egyórás alagsori feladattól, így a bejegyzést, jóképű barátom - Hókuszpók - szavaival zárnám:

"Az élet nem csak játék és mese!"

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://myfunction.blog.hu/api/trackback/id/tr514075557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tepó · http://tepo.blog.hu 2012.02.09. 14:43:48

Nagyon jól írsz, élvezet olvasni!
Hajrá a célért!!

Note · http://myfunction.blog.hu 2012.02.09. 23:11:28

@Tepó: Köszönöm! Írni is nagy móka. Elvétve el el suhan egy mosoly a bajszom alatt :-)

Note · http://myfunction.blog.hu 2012.02.09. 23:13:29

@PecsiPeter: Mivel a terminátor foglalt, így rendíthetetlen ólomkatonaként, de előre!
süti beállítások módosítása