HTML

Életem függvénye, a háromdimenziós valóságban.

Énblog, középpontban a sporttal. A triatlonban kitűzött célok eléréséhez végzett munkáról, elmélkedésről, gondolataimról. Rólam.

Friss topikok

  • mata68: Mocskosul megtekerted tegnap azt a bringát :) Nem tudom, hogy voltál-e ma az eredményhirdetésen. A... (2012.07.29. 23:26) Pályára álltam
  • Tepó: Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-)))) (2012.03.29. 09:25) Itt a tavasz áll a bál
  • Note: @PecsiPeter: KÖszönöm! Alakulnak a dolgok. Kell az a pénz! :-)))) (2012.03.23. 11:23) Második felvonás
  • Note: @ironsun: Még én is gyerekcipőben járok :-) De így öt év "tapasztalatával", azt kell mondanom, hog... (2012.02.27. 21:52) Apa vagyok
  • Note: @mata68, @tepo: Én is jónak gondolom, talán egy picit meg is lepődtem. De igazából az április 15-i... (2012.02.23. 14:03) Edzőtábor

Címkék

Itt a tavasz áll a bál

2012.03.23. 10:08 Note

Nincs kedvem írni. Túlságosan süt a nap. Túlságosan jó dolgok történnek velem. Túlságosan sokat olvasok. Túlságosan jól megy az edzés. A súlyom viszont nem változik. Állandó. Talán így tetszelgem a pí nap emléke előtt. De az is elképzelhető, hogy a hosszú hétvége összekombinálva a Sándor nappal az okozója az ismételten visszakompenzáló tömegemnek.

Szerdán anyóséknál kezdtük az ünnepség sorozatot. Sógorommal - szintúgy Sándor - a magyar mezőgazdaság fellendülése érdekében, szőlő alapú italok kortyolásával múlattuk az időt. Megemlékeztünk a 12 pontról, és ünnepeltük a márciusi ifjak vívmányait. A borok szép sorjában bontogatták magukat, mi egy picit lassabb tempóban elemeztük a pontokat. Nem szeretném a történelmi nézeteimet közszemlére tenni, de a legnagyobb vívmánynak mindenféleképp a 2. pontot tartom:

FELELŐS minisztérium Pesten.

A felelős szón az utókor valamit félreérthetett. De legalább sajtó szabadság van . . .

Másnap apósomnál tettük tiszteletünket - szintén Sándor. Részletekbe nem bocsátkoznék, de az biztos, hogy egészséges életet az egészségtelentől elválasztó vékony vonalba, belerúgtam a hétmérföldes csizmámmal.

Péntek, húgom férje Sándor, meglátogattuk, Papám Sándor - őt is. Este pedig érkeztek a barátaim, és egy csárdában készültünk a szombati szülinapi attrakcióra. Sajnos az Update menüből itt is kifogytak.

Szombaton reggel 5:30-kor ébresztő. Megérkeztek vendégeim, és a mészáros is. Minden adott volt, ahhoz, hogy áldozatot mutassunk be az isteneknek.

Édesapám - értelemszerűen Sándor - felpattant a 35 éves traktorjára, és mint egyfajta Safty Car megkezdte a tanyára vezető utat. Mi - a mezőny - gumicsizmában a volán mögött, a fogmosós pálinkától megbátorodva követtük.

A csapatunk tekintetében ott lebegett a halál. A disznó percei meg voltak számlálva. Szabi dobócsillaggal melegített, Krisztián lézerkarddal akart támadni, én pedig egyszerűen politikusnak akartam kiadni magam, bízva abban, hogy a disznónak majdcsak elmegy a kedve az élettől.

Apukám állt a szuper csapat élére, a melegítést felfüggesztve ittuk vezetőnk szavait. Az volt az öregem koncepciója, hogy ne az állat megsemmisítésére törekedjünk. Kerüljük a felesleges trancsírozást. Ő intézett egy profi mészárost, aki a kellő szakértelemmel, segíti át a malackát az örök vadász mezőkre. A barátaim csalódottak voltak, de senki sem mert ellenkezni a vezérrel. Sem a dobócsillagot, sem a lézerkardot nem szennyezheti vér. Én nem voltam csalódott. Politikus jelmezemet félre tettem, és úgy döntöttem, hogy jövő farsangkor előveszem azt, és "közutálatnak" öltözöm. 

A hentes - fedőnevén Mengele - 300 Ft-ért vállalta a koca likvidálását, falun is érezhető az infláció, két éve 200 HUF volt a tarifa. A művelet gyorsan végbe ment, az MTZ-50 típusjelzésű mezőgazdasági vontatóra szerelt raklapra helyeztük a névnapi ajándékom - Sándor vagyok - és a menet megindult a szüleim házához.

Őrült munka kezdődött, szerencsére sikerült ezektől a lehető legtávolabb helyezkednem a pálinkás üveggel, így a harcos barátaimmal, kiszámíthatatlan mozgásunkkal nem hátráltattuk a professzionális munka menetét. Erős ellenfél az alkohol, de mi nem hátráltunk meg. Felkészültünk rá, hogy utolsó leheletünkig vállvetve harcolunk. Anyukám jól kalkulált, ha egy picit később van a reggeli lehet, hogy csapatunk valamelyik katonája elesik a harcmezőn.

Reggeli után, a munkát még mindig szigorú következetességgel kerülve józanodtunk. Erőt kellett gyűjteni a mindent elsöprő támadáshoz. A reggeli háború ellenére, még mindig 68 doboz sör, 3 liter pálinka, és 7 üveg bor nézett velünk farkasszemet. De nem aggasztott bennünket a túlerő, ez a korosztály az Egri csillagokon szocializálódott.

Délután egy óra körül érkezett meg a zenekar. Imádom a cigány zenét. Imádom a vonós hangszereket. Imádok mulatni. Megkaptam mindent. Beálltam a zenekar elé, és elénekeltem a Vén cigányt. Ekkor elkezdett fialni apu egyik kocája.

Mindig tudtam, hogy szar hangom van, de most mégis életek jöttek létre az általam generált longitudinális hullámoktól. Büszkeség töltött el.

12 kismalac született, apukám közben a pálinkával küzdött, amit a barátaim szorgalmasan szervíroztak. Öcsém a hurkát töltötte, és ő is esztelen tempóban harcolt. Bekövetkezett amitől a legjobban tartottam, négy óra körül két hősiesen küzdő embert elveszítettünk. Közötte szeretett vezérünket. Abban bíztam csak, hogyha édesanyám ellátja a sebeiket akkor egy óra múlva regenerálódva, tovább tudják folytatni a harcot.

Ekkor hintóval megérkezett Joki, Jockey Ewing-os kalapban. Gyönyörű hintó volt, két szép állat volt befogva. Sörrel a kezemben pattantam a fedélzetre, és azon a mágikus tavaszi napon, életemben először kocsikáztam szülőfalumban.

A piactéren ácsorgott egy kendős nénike, mosolyogva nézett rám. Dalban mondtam el az indokot ami miatt hintóval járok:

"Nincsen pénzem a vonatra, Az sincs, aki haza hozatna"

Meghintóztattuk az egész regimentet, a hintózás után, Jokival gyarapodva, öcsémet és hőn szeretett vezírünket vissza kapva, a disznó feldolgozását befejezve - készen álltunk a végső támadásra. A csata hangulatáról a zenészek gondoskodtak. Egy 77 éves cigány prímás vezette őket, 17 éves kora óta a zenélésből él. Azóta ugyanaz a hangszer van a vállán. Még egy jó tíz év és ez a fajta mulatozás végképp eltűnik a köztudatból, még jobban teret adva a szintetikus kábítószereknek, a playstationos disznótoroknak és Fluór Tomik százainak. Össze szorul a szívem ha erre gondolok.

Azért túl sokat nem volt időm szomorkodni. Este 11 óráig folyt a mulatozás, léggitárnak álcázott seprűvel, parókát helyettesítő felmosó ronggyal. Megannyi ökörködéssel. Nagyon jól sikerült rendezvény volt. Fantasztikus töltött káposztával a végén.

Másnap erős fejfájással ébredtem. Ilyenek ezek a Sándor napi vírusok.

Kábán, hasogató fejfájással, gondoltam vissza a szombatra. Megérte. Fáradt léptekkel indultam a konyhába, közben az új "kedvenc" nótámat dudolásztam:

"Én úgy szeretek részeg lenni,
Mert akkor nekem nem fáj semmi,
De semmi, de semmi se fáj.

Én kerülöm a józanságot,
Mert keresek egy szebb világot,
Egy jobbat, hol csendes a táj."
 

Szívesen maradtam volna még szeretteim körében, de vasárnapra egy 80 kilométeres bicikli volt előírva. Amit meg kellett csinálnom, hiszen Sándorok ide, Sándorok oda Ironmanra készülök. A meleget pedig szívesen, igaz idén nem zsákban hoztam.

 

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://myfunction.blog.hu/api/trackback/id/tr464334669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tepó · http://tepo.blog.hu 2012.03.29. 09:25:18

Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-))))
süti beállítások módosítása