HTML

Életem függvénye, a háromdimenziós valóságban.

Énblog, középpontban a sporttal. A triatlonban kitűzött célok eléréséhez végzett munkáról, elmélkedésről, gondolataimról. Rólam.

Friss topikok

  • mata68: Mocskosul megtekerted tegnap azt a bringát :) Nem tudom, hogy voltál-e ma az eredményhirdetésen. A... (2012.07.29. 23:26) Pályára álltam
  • Tepó: Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-)))) (2012.03.29. 09:25) Itt a tavasz áll a bál
  • Note: @PecsiPeter: KÖszönöm! Alakulnak a dolgok. Kell az a pénz! :-)))) (2012.03.23. 11:23) Második felvonás
  • Note: @ironsun: Még én is gyerekcipőben járok :-) De így öt év "tapasztalatával", azt kell mondanom, hog... (2012.02.27. 21:52) Apa vagyok
  • Note: @mata68, @tepo: Én is jónak gondolom, talán egy picit meg is lepődtem. De igazából az április 15-i... (2012.02.23. 14:03) Edzőtábor

Címkék

Disznótorok kereszttüzében

2012.01.31. 15:28 Note

A feleségem és a kislányom is vízöntő. Az elmúlt hétvége épp a születésnapjaik közzé esett, így - Anita utasítására - ajándék begyűjtő körútra indultunk családjainkhoz. Sok kedvem nem volt hozzá.

Egyrészt, előre tudtam, hogy az egyenlőség elvére fittyet hányva valószínűleg engem nem lepnek meg. Persze felnőtt férfiként tudom kezelni az elmaradt jutalmat, de amikor könnyes szemmel megkérdezem, hogy:" Én miért nem Anyu?" - akkor válaszként mindig üres kifogásokat kapok, pl: "Neked nem most van a szülinapod!". Kétforintos magyarázatokra pedig így krisztusi korban már nem vagyok kíváncsi.

Másrészről, az elmúlt időszakban olyan szépen alakult a súlyom és éreztem, hogy ez a hétvége derékba törheti fogyásom lendületét. Megérzéseim nem okoztak csalódást.

Péntek délután érkeztünk meg Szeghalomra anyósékhoz. Boldogságtól, a viszontlátás örömétől megrészegedve léptünk be az előtérbe. A megszokott enteriőrt, egy fél disznó látványa gazdagította. Akciós vétel - tudtam meg, kihagyhatatlan lehetőség az oka a "mini" disznótornak. Igazából nem lepődtem meg, így megy ez vidéken.

Aznap még sikeresen távol tartottam magam a finom falatoktól, két pohár bor után korgó gyomorral tértem nyugovóra.

Szombat reggel a pihenő hetem hosszabb futását ejtettem meg a Berettyó melletti gáton. Nagyon nagy élmény volt. Gyönyörű napsütésben követtem a folyót követő út kanyargását. Tökéletes magányban kocogtam a friss levegőn, arra "ahol a madár sem jár". Eddigi felkészülésem legnagyobb futóélménye volt. Imádom a hegyeket, de mélyen legbelül alföldi gyerek vagyok, ott a semmi közepén most értettem meg igazán Petőfi versét:

"Börtönéből szabadult sas lelkem, ha a rónák végtelenjét látom".

Húsz éve ismerem, idézem ezt a sort. Futnom kellett azon a gáton, hogy jelentsen is valamit. Későn érő típus vagyok.

A futásom után következett apósomék meglátogatása. Itt kétféle leves, hagymás csülök, csipetnyi libamáj és szülinapi torta volt a menü. A futásomra való tekintettel  - ha már sokat sportoltál, zabálj nyugodtan - tisztességgel helyt álltam. Szükségem is volt rá, mert tudtam, hogy az ebédet követi a "Bor elméletben és gyakorlatban" haladó borismereti kurzus, amelyet a szeretett csoporttársak miatt semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Az elmélet most kimerült a pincészet, szőlőfajta, származási hely megnevezésében. A gyakorlatra fektettük a hangsúlyt. Jól sikerült oktatás volt. A sok tanulástól megfáradva ültem be az autóba, a szüleim házáig vezető tíz perces úton sikerült egy kis alvással mélyítenem a megszerzett tudásanyagot.

Tudom, hogy a mély alvás az a fázis ahol igazán rögzül a tudás a memóriában, de hálás vagyok ezért a picike szendergésért is, mert - mint később kiderült - a házi feladatot még meg kellett írnom. Szerencsémre Édesapám és az Öcsém segítségemre sietett.

Visszakanyarodva a megérkezéshez, belépve a konyhába, édesanyám nevető szemével találkozok. Visszamosolygok, igaz én nem a szememmel, hiszen az egy picit még leharcolt a rengeteg tanulástól. Észreveszem, hogy édesanyám épp töltött káposztát készít, az asztalon a disznótorban használatos kellékek sorakoznak.

Kiderült, hogy édesapám számára az a bizonyos kamra, már nem félig tele, hanem félig üresen állt. Mivel a nap is sütött, és Öcsém kollégái is ráértek, orvosolta ezt a nézőpontbeli különbséget. Egyenes ember, nem szeret filozofálni, legyen valami tele, és akkor nincsenek kérdések.

Ölelgetem édesanyám, üdvözlöm Öcsém, de Apukám az sehol. Kiderült, hogy délután ő is szorgalmasan tanult, és hozzám hasonlóan, csak mélyebb álomban ő is a megszerzett tudást mélyíti. Illedelmesen kivártam amíg regenerálódik az előző leckéből, majd félszegen kezdeményeztem egy tanuló csoport létrehozását, amelyhez Apu igenlő válasza után Öcsém is csatlakozott. Szorgalmas család ez. Az asszonyok főznek, gyerekkel foglalkoznak, mosogatnak, takarítanak. A férfiak pedig egy fárasztó nap után még mindig éreznek magukban elegendő erőt, hogy képezzék magukat.

Egész hosszúra sikerült a közös tanulás, sikerült több témába beleásnunk magunkat. Az elején a témákat váltakozva, egymást kiegészítve boncolgattuk, később - félve attól, hogy hamar elfáradunk - már csak egy tárgykörrel foglalkoztunk. Sikeres este volt. Nagyon sok tudással gyarapodva hajtottam álomra a fejem. Ezúttal mély alvásban töltöttem a memóriám. 

Tudom, hogy az "iskola" nehezen összehangolható a sporttal, így mostanság a sportot helyeztem előtérbe. De néha-néha kell egy ilyen tudományos, már-már ismeretterjesztő jelleggel bíró hétvége is.

Főleg ha családban marad.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://myfunction.blog.hu/api/trackback/id/tr444036011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mata68 2012.02.01. 08:07:37

Szép történet, sok benne a tanulás:) Én mostanában az emlékeimből élek, már sört se nagyon iszok, legfeljebb hosszú edzés után.

Az egyik kolléganőm is szeghalmi, kicsi a világ.

Note · http://myfunction.blog.hu 2012.02.01. 14:09:52

@mata68: Ismered a mondást, jó pap holtig tanul :-)
Húzz bele :-)