HTML

Életem függvénye, a háromdimenziós valóságban.

Énblog, középpontban a sporttal. A triatlonban kitűzött célok eléréséhez végzett munkáról, elmélkedésről, gondolataimról. Rólam.

Friss topikok

  • mata68: Mocskosul megtekerted tegnap azt a bringát :) Nem tudom, hogy voltál-e ma az eredményhirdetésen. A... (2012.07.29. 23:26) Pályára álltam
  • Tepó: Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-)))) (2012.03.29. 09:25) Itt a tavasz áll a bál
  • Note: @PecsiPeter: KÖszönöm! Alakulnak a dolgok. Kell az a pénz! :-)))) (2012.03.23. 11:23) Második felvonás
  • Note: @ironsun: Még én is gyerekcipőben járok :-) De így öt év "tapasztalatával", azt kell mondanom, hog... (2012.02.27. 21:52) Apa vagyok
  • Note: @mata68, @tepo: Én is jónak gondolom, talán egy picit meg is lepődtem. De igazából az április 15-i... (2012.02.23. 14:03) Edzőtábor

Címkék

Béla futása . . .

2012.01.22. 19:30 Note

címmel mutatták be az első magyar operát 1822-ben. Tudom ezt négy napja. Van egy könyvem, amelyet a wc-n reggelente böngészgetek, mintegy kiegészítő cselekményként. A könyv fejlécén érdekes évszámok találhatók, hogy a becses olvasó még jobban megélhesse a kor szellemiségét.

Épp az Erkel előtti időkben próbáltam elmélyedni, amikor is beleütköztem Béla futásába. Érdekesnek tűnt a párhuzam, mert életem leghosszabb futása előtt álltam.

Azt mindenféleképp meg kell említenem, hogy fiatal koromban igen tehetséges atlétajelölt voltam. Már egészen kiskoromtól szerettem futni. Rendszeresen eljártam kocogni, csak úgy, minden cél nélkül. Saját kis "edzésem" a testnevelés órák elején előírt futó adaggal egészült ki. A kötélmászás vagy a szekrény ugrás rejtelmeinek elsajátítása sajnos mindig elrabolt kedvenc kis tevékenységemtől. Ez így nem mehetett tovább, a bennem feszülő tehetségnek ennél többre volt szüksége ahhoz, hogy a felszínre törhessen.

Ideje volt sportágat választani.

Falusi gyermekként hosszas mérlegelés és vívódás megspórolásával határoztam el magam. A lehetőségek ugyanis sokat egyszerűsítettek ezen a bonyolult döntésen.

A falunknak (kisváros) volt EGY focicsapata.

Megspórolva a döntéssekkel együtt járó felelősség terhét, elkezdtem edzésre járni. Hamar kiderült, hogy tehetségemnek az abszolút értéke sem pozitív. Kifejezetten zavart a labda. Látványos tehetségtelenségemnek köszönhetően, egyből a kapuban találtam magam. Az edző nem akart kipróbálni csatár vagy hátvéd poszton. Úgy ítélte meg, hogy az amit középpályán mutattam, determinálja a sorsom mint mezőnyjátékos. Szerencsére langaléta serdülő voltam, így előnyös magasságom kompenzálta az ügyetlenségemet és lehettem kapus.

Rendszeresek voltak az alapozó edzések, így végre tervezett futóedzéseken vehettem részt. Az addigi egyedüli futkorászást felváltotta az óra és csapattársak elleni küzdelem. A pályán mutatott tehetségtelenségem ellenpólusaként "tündököltem" a salakon, rendszeresen elkalapáltam a csapattársaim, ez büszkeséggel töltött el. Így végül is a foci edzéseket futó edzésekként kezeltem, ahol a futóedzés után, mintegy a futóedzés részvételi díjaként, védenem kellett.

Ezzel az alappal, a középiskolám legjobb futójaként mutatkoztam be, és hamarosan a Katonai Középiskolák Országos Atlétika versenyén találtam magam. 15 évesen 1500 méteres távon lettem negyedik. Sikernek éltem meg a helyezésem, de ekkor már egy edző irányítása mellett edzhettem mint tájékozódási futó, így tehetséges jelölt maradtam, az atlétika tekintetében. Többször indultam diákolimpiákon, 9:30-on belüli 3000 métert tudtam, de akkor ez már helyezésekhez kevés volt.

Most plusz 19 évvel és 35 kiló testsúllyal, örömmel gondolok vissza a fiatalkori önmagamra. Anyagi függetlenségben élve, a futócipőim, a kompressziós futózoknik, és millió egyéb profi ruházat, érdekes ellentéte annak a kis srácnak, akinek az iskolától kapott kék honvédségi tornagatya, Tisza tornacipő és valószínűsíthető katonai barna zokni volt a verseny felszerelése.

A ruha teszi az embert, tartja a közhelyé amortizált mondás. Nagyjából egyetértek ezzel az állítással, hiszen ebből következik a másik kedvencem: "Nincs második esély egy jó első benyomásra". De most mégsem a ruha táplálja az önbizalmamat, nem a cipőim miatt hiszem el, hogy elérhetem a kitűzött sportcélokat. A bizakodásom oka a 20 évvel ezelőtti önmagam által elvégzett munka, és a kialakított helyes technika, amely reményeim szerint hatással lesz a fejlődésemre.

Amikor elkezdtem a munkát, - hogy megnyerjem ama bizonyos fogadást - 130-as pulzussal sétálni voltam csak képes 10 perces ezreket. Három hónap elteltével a szülőfalumból átkocogtam a feleségem szüleihez Szeghalomra, akkor ott 144-es átlagpulzussal futottam 7:30-as ezreket 15 kilométeren, 114 kilósan. Januárban volt 15 kilométeres futásom, 130-as átlagpulzussal 6:40-es ezreket futottam, a mérleg aznap reggel 107 kilót mutatott.

Soha életemben nem futottam 30 kilométert, egyszer mindennek eljön az ideje . . .

Megjegyzés: 1635-ben lép életbe az első sebességkorlátozó rendelet. 5 km/h maximalizálják a lovaskocsik sebességét Londonban.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://myfunction.blog.hu/api/trackback/id/tr763716937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.