HTML

Életem függvénye, a háromdimenziós valóságban.

Énblog, középpontban a sporttal. A triatlonban kitűzött célok eléréséhez végzett munkáról, elmélkedésről, gondolataimról. Rólam.

Friss topikok

  • mata68: Mocskosul megtekerted tegnap azt a bringát :) Nem tudom, hogy voltál-e ma az eredményhirdetésen. A... (2012.07.29. 23:26) Pályára álltam
  • Tepó: Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-)))) (2012.03.29. 09:25) Itt a tavasz áll a bál
  • Note: @PecsiPeter: KÖszönöm! Alakulnak a dolgok. Kell az a pénz! :-)))) (2012.03.23. 11:23) Második felvonás
  • Note: @ironsun: Még én is gyerekcipőben járok :-) De így öt év "tapasztalatával", azt kell mondanom, hog... (2012.02.27. 21:52) Apa vagyok
  • Note: @mata68, @tepo: Én is jónak gondolom, talán egy picit meg is lepődtem. De igazából az április 15-i... (2012.02.23. 14:03) Edzőtábor

Címkék

Drótszamár 2/1.

2012.01.19. 18:46 Note

Kilenc hónapos koromban kezdtem el járni. Ezt állítja édesanyám. Ez a családi legenda. Arról viszont nem regélnek, hogy hogyan tanultam meg biciklizni, valószínűleg itt nem domborítottam akkorát. Szeretném cáfolni, de sajnos a biciklis emlékeim között kutatva, sem emlékszem a "kedvező kezdetre" Viszont tisztán él bennem az első találkozásom egy országúti kerékpárral.

12 éves lehettem, nyár volt, édesapám és a kerékpár tulajdonosának apukája szénát raktak kazalba az udvarunkban. Mintha most történne. Vidékre a rendszerváltás is később ért el. Az iskolákban még mindig az orosz volt a kötelező nyelv, a mamámék a Kun Béla utcában laktak, a felnőtt férfiak pedig az UAZ terepjáróra, valamint az MTZ traktorra esküdtek. (Szerintem teszik ezt manapság is).

Barátaink, elvtársaink tiszteletéből adódóan a Kremiczki Józska országúti kerékpárja is az Orosz Ipar csúcstechnológiáját képviselte. Zöld színű volt, "egy váltós", hátul négy fogaskerékkel, szarv alakú kormánnyal, rajta fékekkel. Ámultam. Akkoriban a postás Mamámtól megörökölt, 28-as kiszuperált bicaj képezte tulajdonom tárgyát. Mondanom sem kell, gyermekként egy másik dimenzió kapujában találtam magam. Vágytam rá, kíváncsi voltam a sebességre, a másságra. Jóska barátom rendes reformátusként, felebaráti szeretettel kölcsön adta nekem a gépet.

Elérkezett a száguldás ideje. Felpattantam a nyeregbe, azonnal éreztem a harmóniát a géppel. Nagy tárcsa (nem is volt más) kónuszon robbantottam, süvített a szél, rohamléptekben közelítettem a cél felé, amit egy balos előzött meg. Aero pozícióban ívre tettem a technikát, és a megszokott kontrafékkel megkíséreltem csökkenteni a sebességem. Próbálkozásomat nem koronázta siker, így azonnal kétségbeestem. Jellemzően az agyam kizárom ilyenkor, és ösztönből, ha úgy tetszik izomból próbálok megbirkózni a probléma forrásával. Tettem ezt akkor is, féktelen vadsággal tekertem a pedált hátrafelé, a kis hülye gyerek képtelen volt megérteni, hogy erőfeszítése hasztalan. A tesztre kapott járgány zabolátlan lehetőségeinek megfékezésére a híres moszkvai mérnökök egészen más rendszert dolgoztak ki.

Tudatlanságomért egy másfél méteres árok kellemes hűvös levegője volt a jutalmam. Súlyos agyrázkódás, elharaptam a nyelvem, és az arcom 70 százalékáról lekopott a bőr.

Az eset után le kellett vonnom a megfelelő következtetést, úgyhogy szerető Édesanyám elé álltam, és határozottan kijelentettem, nekem egy ilyen kerékpárra van szükségem.

Mivel a privatizációs,  újra felosztjuk Magyarországot rendezvényre a helyi Téeszben gépkocsivezetőként dolgozó Édesapám nem kapott meghívót, így kérésemet nem követte azonnali teljesítés.

De egy szép napon . . .

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://myfunction.blog.hu/api/trackback/id/tr733590834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.