HTML

Életem függvénye, a háromdimenziós valóságban.

Énblog, középpontban a sporttal. A triatlonban kitűzött célok eléréséhez végzett munkáról, elmélkedésről, gondolataimról. Rólam.

Friss topikok

  • mata68: Mocskosul megtekerted tegnap azt a bringát :) Nem tudom, hogy voltál-e ma az eredményhirdetésen. A... (2012.07.29. 23:26) Pályára álltam
  • Tepó: Szétröhögtem magam rajta!!! Állat vagy... :-)))) (2012.03.29. 09:25) Itt a tavasz áll a bál
  • Note: @PecsiPeter: KÖszönöm! Alakulnak a dolgok. Kell az a pénz! :-)))) (2012.03.23. 11:23) Második felvonás
  • Note: @ironsun: Még én is gyerekcipőben járok :-) De így öt év "tapasztalatával", azt kell mondanom, hog... (2012.02.27. 21:52) Apa vagyok
  • Note: @mata68, @tepo: Én is jónak gondolom, talán egy picit meg is lepődtem. De igazából az április 15-i... (2012.02.23. 14:03) Edzőtábor

Címkék

Globális felmelegedés, avagy a szerencse állandó, ha egyáltalán létezik

2012.01.23. 23:08 Note

Az alkimistában Coelho a kezdők szerencséjét kedvező kezdetnek nevezi. Tetszik, nagyon tetszik. De mi van akkor ha nem csak a kezdet kedvező?

Amióta elkezdtem sportolni folyamatosan 21-em van. Egészen késő októberig tudtam biciklizni. Nem volt olyan kiírt edzésem amelyet az időjárás meghiúsított volna. Nagyon nagy segítség volt ez a felkészülésemben, de amit mostanában tapasztalok, az már zavarba ejtő túlzás. Tényleg minden összefogott, hogy elérjem a célomat.

Heti rendszerességgel van egy hosszú futásom, általában hétvégén. A hétköznapokra eső kocogásaim rendszertelenül kiválasztott helyszíneken és időpontokban történnek. A pénzért vívott tevékenységeim függvényében választom őket. De a hétvégi hosszú futás az a felkészülésem Pí-je. Reggel, a Duna parton. Így kalibrálom magam, és mindig bizakodom abban, hogy nem kell hurrikán erejű széllökésekben trappolnom.

Január végét járjuk, nem futottam még esőben, nem futottam még hóban, és az erős szél is mindig elkerüli a hétvégét. Gondoltam a 30 kilométeres futásomon más lesz. Becsapva a világmindenséget, a futásom időpontját a természet által megszokott vasárnapról péntekre módosítottam. Szeszélyem, vagy a rendszerességgel szemben elkövetett arcátlanságom büntetést prognosztizált. Még csütörtök este is esett az ónos eső. Úgy gondoltam, hogy most csap le rám a világegyetemet működtető szabályrendszer, most megtanulok kesztyűbe dudálni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatfelhők takarták ki az optimizmusom napocskáját a futásomat megelőző este. Szerencsére volt otthon bor, így régi cimborámmal, újkori mértékletességgel ismételten legyőzhetetlen párost alakítottunk. A hamarosan érkező álom már mosolyt talált arcomon.

Reggel ébredés után lemértem a súlyomat (105,6), majd tapasztalt betyár sarjként, elkezdtem kémlelni az égboltot.

Esőnek, hónak semmi nyoma. Az udvarunkban található fák mozdulatlanságából teljes szélcsöndre következtettem.

Örömmel a szívemben töltöttem fel a szervezetem gyorsan felszívódó szénhidrátokkal, majd a feleségemmel megkezdtük a futást, ebben a csodaszép időben.

(Együtt készülünk a Bécsi Maratonra, amely után én még tovább képzem magam.)

Örültem, az időjárásnak, a társaságnak, és a súlyom alakulásának. A karácsonyi időszakban túl sokszor töltöttem fel a glikogén raktáraimat bejglivel, túl sok volt a finom falat, és az elfogyasztott alkohol mennyisége sem volt harmóniában céljaimmal. A januári első futásomat beárnyékolta egy szám: 109,8. Az, hogy a harmadik hét végére sikerült korrigálnom a természetemből fakadó lelkesedés következményét, bizakodással töltött el. Azt gondoltam a lábaim maguktól fognak szaladni, mit szaladni, repülni...

Sajnos, azzal nem számoltam, hogy ez a harmadik nehéz hetem a szuper kompenzációs hét előtt, és hogy a hatodik edzésnapom zsinórban. A órám hamar észhez térített, a 130-as pulzus plafont enyhe túlzással a cipő felhúzásánál elértem. A tervezetnél 40 másodperccel lassabb ezrekkel haladtam, de ez sem szeghette kedvem. Mindent elsöprő belső erővel rakosgattam lépteimet.

Kiemelt figyelmet szenteltem a talajfogásnak, igyekeztem hangtalanul, gördülve futni. Ha már a többévnyi zabálás, miatt az ízületeimnek kínlódniuk kell, meg kell próbálnom enyhíteni a szenvedésüket.

Az első 18 kilométer simán eltelt, gyönyörködtem a tájban, elemeztem a mozdulataimat, hébe-hóba egy-egy mondat erejéig szakértettem a párommal. Aztán éreztem, hogy a mozgásom kezd robotossá válni, befeszült váll, a talajfogásban a gördülékenység totális hiánya. A problémát egy picivel több koncentráció kezelte, és haladtam tovább.

A 23. kilométertől egyedül folytattam utam, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy a mozgásom ismét szétesett, a felső testem megfeszült, és a fejem sem túl daliásan ült a nyakamon, miközben a tekintetem a cipőmet vizsgálta. A gondolataimban sajnáltam magam amiért futnom kell. Nem tudom miért és hogyan hagyhattam el a testemet, de éreztem a szellememnek vissza kell térnie, mert a negatív energiák tönkre teszik az edzésemet.

Egy szóra: nem az edzésem kivitelezése került veszélybe, hanem az, hogy mindezt örömmel tegyem. Hajszálon múlt, hogy elveszítsem a futás okozta szabadságérzés örömét.

Szerencsére időben kapcsoltam, mint az életben itt is a mosoly erejével operáltam. Rámosolyogtam a világra, és habár a Duna parton egy kóbor kutya sem volt aki visszamosolyoghatna, de mégis hadat üzentem a pesszimizmusnak. Felemeltem a fejem, ellazítottam a vállam, és kiegyenesedett felső testtel futottam tovább. Boldog voltam, talán még boldogabb mint korábban, mert legyőztem valamit, valamit ami a legnagyobb ellenségem, valamit ami bennem van. Mosollyal az arcomon futottam, amikor is eleredt az eső. Még jobban mosolyogtam, hiszen az eső nem bántott, valójában az önmagamon aratott győzelmem jutalmául, minden egyes cseppjével simogatta arcomat.

3 óra 41 perc, ennyi ideig kellett futnom, hogy a méretes testem 30 kilométeren át vonszoljam. 15-20 perccel jobbat szerettem volna. De a végeredmény nem az idő, nem is a táv. A végeredmény a következtetés, ha mosolygok semmi nem állíthat meg.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://myfunction.blog.hu/api/trackback/id/tr903742221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagy Geri 2012.01.26. 12:10:40

Nem semmi gratulálok! Ha így folytatod el kell kezdenem komolyan készülni az Ironman-re mert még meglepetések érnek a végén :-)

Note · http://myfunction.blog.hu 2012.01.26. 15:16:37

@Nagy Geri: Reggel már vázoltam a tervemet az Ábelnek. Ebben az évben még hagyom hogy előttem érj célt, a kedvezőbb futósúlyod, és a minimálisan jobb úszásod miatt. De kanárin már bicón megszorongatlak :-)))
A mester nem vett komolyan, rossz lóra tett :-)
süti beállítások módosítása