Traktoros szerettem volna lenni. Mezőgazdász, élelmezni a társadalmat, ez volt az elképzelésem 14 éves koromban a jövőbeli képzésemmel kapcsolatban. Azonban Édesapám, gyakorló mezőgazdászként úgy ítélte meg, hogy nem feltétlen kell követnem az ő nyomdokait, úgy vélte nem látom annak a bizonyos éremnek az összes oldalát. Tiszteltük, szerettük az ókori görögök által elért vívmányokat, de édesapám társadalomtudományban elért sikereik felett szemet hunyva, nem gyakorolta a demokráciát a családban, így szavazati jog nélkül fejet hajtva szüleim bölcs akaratának - Gimnáziumba iratkoztam.

A nyolc osztály elvégzése után, a szegedi Damjanich János Honvéd Gimnáziumban folytattam a tanulmányaim. Az iskola vezetésére is nagy hatással lehettek a görögök, mert kiemelt számú testneveléssel, úszással próbálták követni az "ép testben ép lélek" közmondást szellemiségét.

Két-három hónap alatt megtanítottak arra, hogy ne süllyedjek el. Itt a képzésem véget is ért, a fejem soha nem tettem bele a vízbe, a karomat oldalra húzogatva, lógó lábbal haladtam kb. 3perc/50m tempóban. Ebben a "technikában" (amelyben számos úszószemüveg árát megspóroltam) úsztam végig a gimi 4 évét. Gyakorlatilag nem volt nálam lassabb a medencébe. Ha megláttam két 70 éves nénit, gyomorgörcsöm volt a várható kudarctól, ahogyan nevetve egymással beszélgetve leköröznek. A "sikertől" megrészegülten, ahogy lehetett befejeztem úszói pályafutásom.

2011 nyarán kezdtem újra úszkálni egy esztergomi triatlonos srác - Erős Gábor - iránymutatása mellett. Megtanultam kifújni a levegőt víz alatt - változó eredménnyel, és elkezdtük lerakni a gyorsúszás alapjait.

Majd találkoztam a jelenlegi edzőmmel, aki összefogta a felkészülésemet mindhárom sportágban, így az úszás fejlődésemért is ő lett felelős.

Heti három alkalommal úszom. Alkalmanként 1 órát. Szigorúan edzői felügyelettel. Az úszást tartom a legkomplexebb mozgásformának amit valaha csináltam, a tökéletes technika már elérhetetlen számomra, az elfogadhatóért is küzdeni kell. Itt a legfontosabb az edző szerepe. Ábel nélkül csak bohóckodnék a vízben, és várnám a csodát. Azt pedig tudom, arra aztán kár várni...

Szeptemberben, októberben az alap dolgok elsajátításával küzdöttem. Nagyon nehéz volt. Folyamatosan süllyedtem, folyt az orromon be a víz, alig vártam a találkozást a fallal, ahol mint törékeny kismadár megpihenhettem.

November elején úsztam le először a 100 métert gyorsban, irgalmatlan nagy küzdelem árán, talán a 2011-es évem legnagyobb küzdelme volt. 50 méternél már a halálomon voltam, de a törékeny kismadárnak ott kellett hagynia a falat és nekiindulni a második 50 méterre. Teljesen elsavasodtam, az utolsó 15 méteren szinte álltam a vízben, annyira ziláltam, hogy a fejem már nem mertem a vízbe dugni, nehogy belehaljak :-)

De sikerült. 2:18.

Novemberben folyamatosan technikáztunk, elkezdődtek a 25 m gyors - 25 m mell edzések. December 2-án újra nekifeszültem a távnak, az időm 2:07 lett.

Talán ezen a ponton túl kezdett alakulni az úszásom. Rettegtem, hogy nem fogok megtanulni, hiába biztatott az Ábel, nem igazán bíztam a sikerben. Valami változott, mentálisan rendbe jöttem, elkezdtem bízni magamban, egyre másra nagyobb elégedettséggel másztam ki a medencéből. December első heteiben elkezdtünk távokat úszni 33-33 megbontásban, később 66-33 arányban gyűjtöttem a kilométereket, valami kezdett összeállni.

Karácsony előtt újra felmértük az időm. Meglepetésemre 1:48-at úsztam, mintegy 20 másodpercet fejlődve. Hatalmas erőt adott, jó volt így befejezni az évet. Más mosollyal bontogattam az ajándékokat a fa alatt.

A héten úsztam először 500 méter folyamatosan gyorsban, fárasztó volt, de bírtam volna még. Ha belegondolok, hogy szeptemberben 15 métert tudtam gyorsban "haladni", akkor látható, hogy 30szor jobban úszok, ezt a lineáris fejlődést várom 2012 közepéig.

Jelenleg is tart a küzdelem. Merev a vállam, alacsony a könyököm,rossz helyre teszem a kezem a vízfogásnál. A húzás résznél szintúgy nem tudok magas könyékkel húzni, ergo az alkarom nem sokat segít az erő átvitelben, az "S" betű rajzolásánál tutyi mutyi mozdulattal elengedem a vizet, így viszont már a tolásom sem ér túl sokat. Mindez párosul egy gyatra lábtempóval, és ahogyan fáradok, az egyébként sem jó vízfekvésem eltűnik...

De! Tudom, hogy jó úton járok! Lépésről lépésre fejlődök. Nagyon akarom, és tudom, hogy meglesz. Profi edzőm van, aki felépít tégláról téglára. Tudom, hogy kész leszek a versenyig. Nem leszek jó úszó. Ebben az életben sem. De azon a bizonyos 3800 méteren 90 percet fogok úszni!! Nem többet! Ezt akarom. Így is lesz.

Legközelebb kerékpár . . .